Tényleg olyan fontos a helyesírás?

A válaszom erre röviden annyi, hogy IGEN! A magyar nyelv amennyire szép legalább annyira nehéz is. Nagyon sok hibalehetőséget ad, főként írásban. Ékezetek, vesszők, dupla betűk, és még sorolhatnám a buktatókat, melyek nagyon sokszor értelmezés kérdése, és olykor nincs is rá egyértelmű szabály. Azonban van néhány olyan előírás, amit jobb, ha betartunk különben könnyen elveszítjük az olvasóinkat, mert simán azonosítják az adott hibát a szellemi képességekkel, holott lehet, hogy csak elütés vagy egy kósza elkalandozás eredménye. Inkább olvassuk át többször és javítsunk lehetőség szerint minden elírást – óvjuk meg magunkat, mint írót a presztízse veszteségtől és tiszteljük meg az olvasót azzal, hogy rendbe tesszük a mondanivalónkat számára.

Alapvető hibák, amit semmiképpen SE kövess el!

Rövid vagy hosszú „i”?

Kimondottan gyakori elírás – még cégtáblákon is – a “szerviz” szó, melyet hajlamosak vagyunk kiejtés után hosszú „í”-vel írni, pedig nem kellene, hiszen semmi köze a vízhez. A szervizhez hasonlóan kiejtés szerint a „dicséret” „i” betűje is hosszúként hangzik, azonban szintén becsapós, mert itt is rövid lesz. Ne hallgassunk mindig a fülünkre.

Muszáj vagy muszály?

Még a word helyesírás ellenőrzője is jól tudja, hogy a pontos verzió a jó megoldás. Sajnos felnőttként is gyakran elírjuk, hiszen külalakra nagyon vonzó az „ly”, de ne engedjünk a csábításnak, annak ellenére, hogy talán nem mutat olyan szépen mégis a „muszáj” lesz a helyes alak.

Hova tartozik az igekötő?

Rengetegszer látni, hogy az igekötő nem a megfelelő igéhez csatlakozik – például: el akarta mondani. Az „akarta” beékelődött az „elmondani” ige és igekötő kapcsolatába ezzel szétszakítva a szót. Ilyenkor az igekőtő egyedül marad, nem csatlakozik a befurakodó igéhez, csupán a főigével teheti ezt meg.

Lesz vagy lessz?

Itt is a fülünk játszik velünk. Hiába hangzik duplán a szóvégi „sz”, ne írjuk úgy! Az utána – utánna hasonlóan banális hiba lehet, inkább hagyjuk ki, és maradjunk a szimpla mássalhangzónál ezekben az esetekben.

Most akkor -ba vagy -ban?

Erre igen egyszerű és logikus a válasz, mégis gyakori hiba. A -ba, -be az irányt jelzi, azaz „a szobába megyek éppen”. Még nem vagyok ott, csak arrafelé haladok. Még a -ban, -ben esetében már ott vagyok, benne. Tehát a „szobában vagyok”.

Írásjelek elé vajon kell szünet?

NEM! Az írásjelek után viszont igen. Ez vonatkozik a pontra, vesszőre, kérdőjelre, felkiáltójelre egyaránt. Előtte nincs, utána van szünet. Ügyeljünk rá, hiszen nagyon csúnya és kusza lesz az írásunk, ha ezt a rendszert nem tartjuk be.

A „hogy” elé mindig vessző kell!

A mai napig hallom az általánosiskolás tanárom hangját, ahogy ezt a mondatot sulykolja belénk. A „hogy” elé mindig vessző kell! Ne felejtsd el te sem, és azt sem, hogy a vessző az előtte lévő szóhoz csatlakozik, azaz vessző előtt nincs szünet, vessző után van szünet: nincs, van.

Egyelőre vagy egyenlőre?

Ez már lehet, hogy haladó, de muszáj vagyok megemlíteni, mert gyakran futok bele ebbe a hibába is. Sőt olykor még én is elgondolkodom, hogy akkor most mi is a helyzet. Viszont ez a két példa jól érzékelteti a különbséget:

  1. Egyelőre úgy néz ki, hogy nem tudok menni este.
  2. Jelenleg egyenlőre áll a meccs eredménye.

Ha valamiben nem vagy biztos, bátran nézz utána, nem ciki egyáltalán. Nálam sokszor előfordul az is, hogy az amúgy biztosnak vélt tudásomban a laptopom vagy a telefonom bizonytalanít el, okosabbnak gondolja magát, és javít helyettem ezzel megingatva az addig biztosnak vélt alapjaimat. Ami egyébként nagy segítség az olykor komoly hátráltató tényező is lehet.

Ki vagyok én?

Bajban vagy a blogolással? Cikkek kellenének a weboldaladra, vagy posztok a facebookodra? De se időd, se kedved az íráshoz? Jó hírem van! Nekem mindkettő van.
Kattints a kezdőlapra, és ismerj meg jobban!
https://tolvajvica.hu