Mit csinál egy szövegíró?
Amikor megkérdezik tőlem, hogy mivel foglalkozom, elsőre csak annyit felelek, hogy szövegíró vagyok – rendszerint értetlen tekintetek néznek vissza rám. Persze nem hagyok senkit kétségek között, viszont arról már letettem, hogy ilyenkor hosszas körmondatokban magyarázzam a feladataimat és letudom annyiban, hogy cégek blogcikkeit írom. Ami igaz is.
A munkám során (is) szeretek tiszta lapokkal játszani és lehetőség szerint nem beleártani magam a marketinges feladataiba. Merthogy a szövegíró nem marketinges, a marketinges pedig nem szövegíró. Bár az írás szerves része a marketingnek mára mégis egy önálló szakmává nőtte ki magát. Jelenleg az egyik leghatékonyabb marketing eszköz, de ebbe most nem megyek bele jobban…
Szóval mit is csinálok én, mint szövegíró?
Az írás egy folyamat, igazából se eleje se vége, folyamatos agyalással jár. Amikor megkapok, vagy kitalálok egy témát, akkor átgondolom, hogy mit is tudok róla. Majd megnézem, hogy milyen paraméterek szerint kell megírnom a cikket.
Azaz…
- kinek fogom írni?
- milyen fórumra kerül ki?
- milyen stílusban kell elkészülnie?
- milyen mélységben kell megírnom?
- mi lesz a célja a cikknek?
Ha mindezzel megvagyok, akkor ezek alapján vázlatot készítek, forrásanyagokat kutatok, tanulok a témában – mindezt azért, hogy valóban hasznos írást tudjak a megbízómnak, és ezáltal az ő olvasóinak prezentálni. Bármiről lehetne oldalakon keresztül rizsázni, viszont annak semmi értelme nem lenne.
Részben azért is lettem szövegíró, hogy így segítsem az embereket – a blogolni vágyó, ám írni utáló, vagy időszűkében lévő cégvezetőt, marketingest segítem azzal, hogy a szenvedélyemet a szolgálatába állítom, az olvasót pedig újabb információhoz, megoldáshoz vagy egy kellemes történethez juttatom.
A vázlat és a kellő infó szerzés után mindent „papírra” vetek, amit relevánsnak vélek – néha a papírt szószerint is lehet érteni, hisz nem egyszer jártam már úgy, hogy akkor jött az ihlet amikor a laptopom túl távol volt, így kénytelen voltam tollat és papírt használni. Sok írás születik meglepetésszerűen. Túl szép lenne a világ, ha minden simán működne, és akkor jönnének a jó gondolatok, amikor várom őket. De egy felkészült írót nem érhet meglepetés, bárhova bepötyögöm vagy felírom a kihagyhatatlan gondolatokat.
Viszont, ha bekerültek az arra hivatott wordbe, akkor jöhet az utómunka – bizony! Azzal nincs vége, hogy mindent leírtam. Ki kell törölni, ami mégsem kell, rendbe kell tenni a helyesírást, a stilisztikát. Ellenőrizni kell az érthetőséget, a szakmaiságot. Végül pedig tagolni és kiemelni sem árt. Persze ezeket akár át is lehet a szerkesztőnek passzolni, de én szeretem letisztázva átadni az írásokat a megbízónak.
Mennyi idő egy cikk megírása?
Nos, ha magát az írást nézzük – mármint, amit a klaviatúrán végzek – az nagyjából 15-20 perc. De ebben nincsenek benne az előkészületek, illetve ez az írás még hibával is tele lesz – szóval nem érdemes ezzel számolni. Előfordulhat, hogy két nap, de az is, hogy egy hét mire azt mondom, hogy készen van a blogcikk. A téma ismeretétől és terjedelemtől függ. De, ami nagyon fontos, hogy egy (szöveg)írót sosem szabad sürgetni, mert ezer százalék, hogy a leadott anyag rovására fog menni. Minden esetben reális határidőkkel dolgozom, amit kivétel nélkül mindig tartok.