Az írás [nem] tanulható
Az írás fele tehetség, másik fele tanulás és szorgalom…
Pályám elején sokszor kérdezgettem a mentoraimat, szerkesztőimet, hogy nem akarnak-e néhány órát rászánni az oktatásomra, vagy tudnak-e olyan iskolát, ahol átfogó írást lehet tanulni. Legnagyobb meglepetésemre, teljesen külön mind azt mondták, hogy az írást nem lehet tanulni. Én azonban mégis rengeteget köszönhetek nekik, annak ellenére, hogy szerintük nem lehet tanítani mégis elképesztően sokat tanultam tőlük. Figyeltem rájuk, kérdeztem, mérlegeltem, elfogadtam és beépítettem a visszajelzéseiket, kritikájukat a munkáimba.
Rámutattak arra, hogy mi fakad a tehetségből és mi az, amin még fejlesztenem kell. Megtanultam tőlük alapvető fogalmakat, például az interjú és a report hiába használjuk a hétköznapokban szinonimaként, mégsem azok. Elkezdtem általuk rendszerben gondolkodni, látni, hogy miért is írok. Kezdő író „betegség”, hogy minden írást terápiás írásnak gondol az alkotó, nos ezzel én is így voltam. Kevésbé érdekelt a konklúzió – ma már látom, hogy enélkül nem születhet írás… Felhívták a figyelmemet a stilisztikai hibáimra, olyanokra, amit lehet, hogy az általános iskolában megtanultam, azonban a szövegalkotás hevében mégsem alkalmaztam. És még ezernyi más dologra mutattak rá, úgy, hogy talán ők észre sem vették.
A tudtuk nélkül is kiváló tanítóim voltak, és többen a mai napig azok, hiszen a folyamat nem áll meg. Olyan nincs, hogy „én megtanultam írni”. Szépen lehet haladni a kijelölt úton, és egyre jobbá és jobbá válni. Ma már látom, hogy melyik része tanítható az írásnak, és látom, hogy miért mondták azt, hogy az írást nem lehet tanítani. Az igazság valahol félúton van, és nagyban függ a céltól… A tehetséget tényleg nem lehet átadni csak úgy, de bizonyos fogások, szokások tanulással, és szorgalommal fejleszthetőek. Ezúton is hála és köszönet mindenkinek, aki hozzátett és folyamatosan hozzátesz a szakmai fejlődésemhez, és ezzel az emberi erőmhöz is.