Bejegyzés címkék:
truestory#true_story
Péntek este a lány hasfájásra panaszkodott. Nem volt fura, gyakran fájt a hasa ilyen-olyan okokból kifolyólag. Viszont ez a fájás más volt, egyre erősebb, és furcsább… Hétfőn az orvos, miután ránézett egy méterről, azt mondta, hogy szedjen fájdalomcsillapítót, biztosan megint felfázott.
A lány hitt az orvosnak, azonban a fájdalom nem múlt, csak változott. Egyre lejjebb fájt, már nem is a hasa, inkább a lába. Egyik reggel, mikor ismét az orvoshoz indult volna, nem bírt kikelni az ágyból, olyan iszonyú feszítő fájdalom volt a lábában. Az édesapja kocsiba tette és nyomás a legközelebbi kórház. Azonnal bent tartották. Fogalma nem volt mi történik, mindenki ijedten tekintett rá, az édesanyja pedig csak annyit mondott: „Istenem, ugye nem az, amire gondolok?!”.
Ekkor az anya már tudta, hogy a 19 éves lány komoly bajjal fekszik bent. Olyan bajjal, amire akkoriban – 14 évvel ezelőtt – mindenki azt mondta: „Áh! Ez nem lehet, hiszen még olyan fiatal”. Azt gondolták, hogy mélyvénás thrombosisa csak az öregeknek lehet.
A lány élete a „kezdő” orvos belátásán múlt. Vidéki kórház lévén nem rendelkeztek olyan felszereltséggel, hogy biztonsággal vállalják az esetet, így átszállították a legközelebbi nagyobb kórházba. Ez a szolnoki Hetényi Géza kórház volt – azóta is hálával tartozom nekik, hogy ilyen szaktudással álltak hozzám. Mert a lány én voltam…